A községröl

  A Nagyág es Kopolnó patakok völgyében fekszik. Délen Hilib, nyugaton Sárfalva és Szászfalu, északkeleten Martonos községekkel határos. Az 1675-ös verses krónika szerint

               "Moldva határt vetett Ozsdola magában,
                 tartatik annak lakósa kemény oskolába,
                 a mester is ha megbúsul néha haragjában,
                 tanítványi félelmekben vagynak hallgatásban".

  Viszonylag nagy lélekszámú települes. 1332-ben már megszervezett egyházközség volt, ekkor már plébániatemploma van. A pápai tizedjegyzékben Ysdula néven szerepel, és Domokos nevü papja 7 régi banálist fizetett az adóba. Basa Miklos föúur epíttette gót stílusban, kinek kastélyát késöbb a Kuún család örökölte.
1333-ban Uzdula és 1335-ben Odola alakban használják nevét.
   Azt hogy már nagyon régen tekintélyes helység lehetett, bizonyítják az összeírások. 1567- ben 40 családot vettek nyilvántartásba, 1602-ben 54-re emelkedik a számuk, 1614-ben pedig már 154 gazdaság alkotja az egyre terebélyesedö faluközössséget; mígnem 1703-ban az ide honosodott családok száma elérte a 173-at.
A lélekszám már a múlt század közepén megközelitette a 2000-et. 1850-ben 1950-en, 1896-ban 2559-en, 1880-ban 1575-en, 1910-ben 1633-an, 1930-ban 2690-en, 1956-ban 2706-an és 1966-ban 2628-an éltek Ozsdolán. 1850-ben 401 lakásban élt az 1950 lakos, melybol 977 ferfi és 975 nö volt.
  Társadalmi megoszlás szempontjából a XVIII. század elejéig egyensúlyihelyzet alakult ki a szabad és jobágynépség között. Ettöl fogva a szabadrendi lakósság került túlsúlyba, a függöségbenl élökkel szemben.
1602-ben az 54 családból 3-an nemesek, 2-en lófok, 2-en daraboncok( fejedelmi katona), 44-en szabadosok és ketten jobbágyok. 1614-ben 154 gazdaság tagolódása a következöképpen történt: 2 nemes, 82 szabad ember( 16 lófo, 35 gyalogos, 31 szabados), 52 jobbággy és 18 zsellér, 1703-ban pedig a 173 cslád 8 nemesbo, 77 lófobol és gyalogosból, 66 jobbágyból és 22 zsellérbol állot. 1802-ben a határorség parancsára készített összeírás adatai már nay többségü katonalakosságot mutatnak ki: 103 katona mellet 71 jobbágycsalád élt akkor a faluban.
  Egyházi hovatartozás szempontjéból dönto többségben katolikusok éltek, Ozsdolán: 1869-ben 2559 személybol 2355- en vallották az osi hitet, 165-en ortodoxok, 18-an pedig reformátusok voltak.
  Ozsdolán megtelepedett ösi családok nevei 1602-ben, nemesek: Farkas, Csürös, Szurkos; lófok: Hadi, László; szabadosok: Bene, Pál, János, Gondos, Vas, Farkas, Bernád, Bandi, Gál, Bardóczi, Szabó, Sánta, Veréb, Hadi, Bögözi, Lázár, Tankó, Pásztor, Damokos, Kósa, Kovács. 1713-ban nemesek: Hadi, Bögözi, Farkas; lófok: Finna, Vas, Sögon, Toth, László, Fejér, Sánta, Domokos, Itho, Gabri, Bándi, Csürös, Farkas, Ferenc, Szocs; gyalogosok: Koter, Hosszú, Gáll, Lázár, Gondos, Damokos, Vass, Nagy, Lénár, Pásztor, Keresztes, Ráthi, Sögön, Oláh, Sátha, Hadi, Bende, Boldizsár, Csupor.
  1703-ban Fair Miklós volt a bíró, akit munkájában 6 hütös segített: Hadi György, Bögözi György, Gotier Pál, Ferenc Miklós, Bögözi Pál és Tóth János.
A falu mindennapjainak múltbeli életét, szokásait, gazdálkodásának megszervezsét és irányítását az 1774. december 7- i falutörvény és az 1772-1828 közötti idöszakra a falujegyzökönyv teszi lehetövé.
  1774-ben a faluközösség - nemesek, katonák és jobbágyok - közös megegyezéssel elhatározták, hogy a régi szokás alapján, miszerint Ozsdolán a bíró mellet 11 törvénytevö hütös müködött, akiket nem bizonyos idöszakra választottak, hanem életre szóló megbizatásnak számított, ha dolgukat normálisan végezték.
  A határörség bevezetése után, Nylzon föhadnagy beavatkozván a falu belsö életébe, feloszlatta a hütösi testületet. Késöbb újra szükségessé vállt a faluközösség szervezésében, vezetésében nelkülözhetetlen hütösség ujjáalakítása, ezért közös megegyezés útján - mivel a katonák jóval nagyobb arányban éltek a jobbágyoknál - elhatározták, hogy a bíró és a hét hütös a katonákat képviseli, míg a jobbágyoknak számarányuk szerint 4 hely jutott a vezetötestületben. Az erre alkalmasokat a falu választja ki az igazságszeretö értelmes emberekböl.
   Az elmúlt idoszak hibájának tekintették azt is, hogy a falusi bírókat nem a rátermettség alapján választották ki, hanem bárki lehetett, akár jövevény, vagy jószágtalan ember is, és mindössze egy évre szólt a kinevezés. Megállapították, hogy ettöl fogva bíró csak törzsgyökeres, jószágos, ozsdolai személy lehet, és választás útján a leginkább hozzáértö személyt kellett kijelölni 2 vagy 3 évre. Tisztessége idejére a bírót felmentették az adófizetés alól. Ha kötelességét nem végezte volna rendesen, akár fél esztendö elteltével is le lehett volna váltani.
  A múlt hiányosságának tekintették azt is, hogy az ezelötti lágykezü bírók engedékeny magatartása miatt a falu közföldjeinek jó részét bizonyos személyek eröszakosan elfoglalták. Az elkövetkezendö bírók feladatául tüzték ki, hogy hütöseivel és a falu öregjeivel együtt szálljanak ki a falu határába, és mindenféle eröszakosan elfoglalt helyet vegyenek vissza a faluközösség tulajdonába. Ha valaki ezután is megkísérelné az eröszakos foglalást a büntetés akár egy forint is lehet. Arra is volt példa, hogy egyik ember a másik földjét elszántotta, és a kárvallott igazát csak roppant nehézségek árán tudta bebizonyítani. Elhatározták, hogy ettöl fogva a szenvedö fél, a bíró és a hütösök a helyszínen állapítják meg a tényállást, a vétkezöket pedig a bíró 1 forinttal bírságolja meg.